Pilisborosjenőn angyali béke honol kedd reggel, mindössze a kereszteződésekben felszegezett „E"-unit feliratú táblák jelzik, hogy a hegyek között valami készül. Nem is akármi: itt forgatják (többek között) az Eragon című amerikai szuperprodukciót, melynek kulisszái mögé sikerült bepillantanunk.

A történet egyik főszereplője, a zafírkék sárkány

Mint a National Geographic csatorna legjobb hagyományait követő dzsungelfilmekben a pára, úgy ül a hajnali köd a völgy fái felett. A dombok alján a két hatalmas sátor mellett buszok, kamionok, teherautók bástyázzák körül a luxus lakóbuszokat - a szereplők, a rendezők, és a producer nappali rejtekhelyét. Ha minden igaz, Jeremy Irons, az egyik főpszereplő is itt bújkál valahol, igaz, még senki sem látta. A fák között igazi középkori falu áll: kopottas vályogházak állatudvarral, kovácsműhely, zöldségesbódé, nyitott taverna a középkori mulatságokhoz. Senki ne gondoljon „felfújt" díszletekre, amelyek az első széltől összeomlanak: kívül-belül minden korhű és „igazi", az utolsó kötéltől a mosóteknőig. Még arra is ügyeltek, hogy az épületek kellően „megviseltnek" tűnjenek; mind megtudom, a tetőket borító többezer tömött mohapárnát a kellékesek egyenként szögelték fel a fazsindelyekre...

Szegény stábtagok, a többéves időjárási előrejelzés alapján nem ilyen augusztus közepi időjárásra számítottak: szakad az eső, mindenki térdig jár a sárban, néhány elszánt munkás szalmával igyekszik legalább a pocsolyák mélységét csökkenteni. Egyedül az ősmagyar mangalicadisznók örülnek a hirtelen jött dagonyának.
Fényképezni persze tilos; erre mindössze néhány kopottas tábla figyelmeztet, de a film a győri állat-koordinátora, dr. Andréka György, akinek csapatával bejutottam a helyszínre, időben szól: ha próbálkoznék, hárman ugranának rám és csavarnák ki a kezemből a gépet. (Persze ez sem biztosíték; a legújabb Spielberg-film felvételein hiába motozták meg még a mentőorvosokat is, mégis kikerült egy mobiltelefonnal készített felvétel, rajta az egyik kulcsjelenetnek számító helikopter-robbanással.)

Fapapucs és szupermobil

Délelőtt tízkor még mindenki alszik, ami nem a filmesek lustaságának tudható be, sokkal inkább annak, hogy előző nap hajnali háromig forgatták az éjszakai lovas jeleneteket. A biztonsági őrök persze éberek, sem idegen autó, sem illetéktelen látogató nem juthat be a tábor területére, szerencsére belépőkártyám és kellően eltökélt tekintetem (persze valószínűleg inkább az előbbi) megvéd a kérdezősködéstől.
Az álmos stábtagok tizenegy körül kezdenek gyülekezni a közel hatvan négyzetméteres büfésátorban. Az ellátás fejedelmi: a szendvicsek, müzlik, gyümölcsök és péksütemények özönét egy négycsillagos szálloda is megirigyelhetné. 

A tisztáson már készen állnak a régi szekerek. - Én ebbe be nem fogom a lovam...! - dünnyög az egyik lótulajdonos, amikor tudatosul benne, hogy az avítt szerkezetek valószínűleg az első komolyabb rántásra darabokra esnek szét. (Mint ahogy ez korábban meg is történt, de erről majd később)  Hiába, mindent a korhű hangulatért.    

A tábor lassan felbolydul: négy órára írták ki a forgatás kezdetét, erre az időpontra mindenkinek teljes harci díszben kell lennie - ami nem jelenti azt, hogy az elkövetkező három napban rákerül a sor. Szerencsénk van, kifogtunk egy statisztákkal teli napot. Tömegjelenetet (is) forgatnak, dél körül különbuszok hozzák a több mint száz szereplőt. A szakadt ruha - durva gyolcsingek, vászonnadrágok, fapapucsok - a hatalmas öltözőben, a szintén korhű, vastag koszréteg a  nyolcvan négyzetméteres sminksátorban kerül a statisztákra. A tizenöt hatalmas tükör előtt kilószámra fogy a tégelyes „műkosz", a sminkesek még arra is ügyelnek, hogy a díszletfalu lakóinak körme alá is bőven jusson belőle. Hatalmas táblákon a parókák, műszakállak és -bajuszok, külön mappában az első nap készített fényképek, elvégre mindenkinek minden jelenetben ugyanúgy kell kinéznie. A túlbuzgó sminkesek kis híján engem is lenyomnak a tükör elé, de megmagyarázom, hogy sürgős dolgom akadt a lovak körül...

Az Eragon is trilógia lesz A 20th Century Fox stúdió fantasy-kalandfilmje a Gyűrűk Ura-trilógia hatalmas sikerét meglovagolva ismét a középkor mítoszvilágához nyúl. Készítői Magyarország több helyszínét is kiszemelték, a Pest mellett település mellett a Celldömölk melletti Ság-hegyen és Dobogókőn is forgatnak, mindössze néhány összekötő jelenetet vesznek fel a szomszédos Szlovákiában. A film alapjául szolgáló könyvet, amely valósággal berobbant a fantasztikus irodalomba, a mindössze 19 éves Christopher Paolini jegyzi, aki már dolgozik a tervezett trilógia második részén. A könyvet eddig 37 országban adták ki - már nálunk is megjelent, az Európa Kiadó gondozásában -, és több mint kétmillió példányban kelt el. A történet főszereplője egy fiatal falusi fiú, akinek egy titokzatos kőre - valójában sárkánytojásra - bukkanva megváltozik az élete. A tojásból kikelő zafírkék sárkány társául szegődve, sárkánylovagként próbálja megmenteni a világot egy gonosz királytól.

„Remélem, ma nem leszünk itt éjszakáig..." - dohog egy foghíjas, középkorú boszorkány, miközben igyekszik begyűjteni a rábízott három gyereket, akik örülnek, hogy végre legálisan lehetnek koszosak és taposhatnak a sárban. Némiképp kilóg a képből az öltözősátor előtt ácsorgó két néger fiú, ők az amerikai jogszabályok értelmében az ottani lakosság összetételét hivatottak hűen tükrözni, akárcsak az a kínai lány, aki ferde szemét leszámítva mindössze a nyakában himbálózó csúcsmodern mobiltelefonjával tűnik ki a többiek közül.

Magyar tehén Hollywoodban

A völgy felbolydul, négyszáz ember dolgozik összehangoltan, angol utasítások repkednek - meg magyar káromkodások, amikor sokadszor csúszik meg a sárban a szekér kereke. Az egyik tisztáson pirosra sült malac forog a nyárson; harmadszor sütik ropogósra, előző nap ugyanis elmaradt a tervezett jelenet, több malac pedig nincs készleten. Megérkezik a helyi pékség kisbusza is, belőle raklapszámra pakolják ki a friss fekete kenyeret, a hatalmas lángosokat a lakomához. Amit lehet, Magyarországról szereznek be az alkotók, legyen szó kellékekről vagy munkerőről, a stábban például sok magyar technikus, világosító dolgozik, a faunát pedig magyar rackajuhok és magyartarka tehenek színesítik.       

Négy körül prominens vendég érkezik: Bozóky András kultuszminiszter teszi tiszteletét, öltözékét elnézvén valószínűleg nem ilyen protokoll-eseményre számított. Lakkos cipője helyett gyorsan kerítenek neki egy gumicsizmát, ő pedig nem hervadó mosollyal az arcán személyesen ellenőrzi, miként élnek a külföldi filmesek a magyar állam befektetés-ösztönző kedvezményeivel. Az eső is eláll, mindenki felsóhajt (minden plusz forgatási nap sokezer dollárral dobja meg a film hatvanmillió dolláros költségvetését), ráadásul semmi nem áll a miniszter és Edward Speeler, a film tizenhét éves szőke főszereplője közös fotója útjába. Róla egyébként előzetesen nem sokat tudtam meg, talán azért, mert a középiskolás fiúnak egyetlen filmes szereplése sem volt még. Nem úgy Jeremy Ironsnak és John Malkovichnak, akik szintén szerepet vállaltak a filmben. A másik főszereplő, a zafírkék sárkány sajnos nincs itt - csak a digitális utómunka során kerül majd a filmre -, de hogy legalább a mozgását modellezni tudják, „dublőrként" egy törpetacskó és egy mopsz hivatott a magas fűben futva érzékeltetni, miként cseperedik a kis csodalény.

Turistalátványosság lesz "Sárkányfalva"? Hogy mi lesz a film szigorúan őrzött díszleteivel, arról több híresztelés is szárnyra kapott: egyesek szerint a forgatás végeztével mindent felgyújtanak (ami már csak környezetvédelmi szempontból is aggályos ötlet), mások szerint „csak" eldózerolják, de az a tény, hogy film alapjául szolgáló, sikerlista-vezető regénynek már készül a második része, valószínűsíti a folytatást, ami pedig azt jelenti, hogy szükség lehet még a díszletekre. Elnézve, hogy a Gyűrűk Ura új-zélandi forgatása után valóságos filmes turizmus indult be a szigeten - a helyi utazási irodák tucatnyi Gyűrűk Ura-túrát kínálnak -, lehet, hogy Pilisborosjenőre is filmrajongók ezrei zarándokolnak majd, hogy lássák Eragon otthonát.

Viharos felvételek

A tévében vetített werkfilmeket elnézve valahogy azt hittem, minden olyan gyorsan történik majd - „csapó, jelenet, ennyi!" - de nem. Az első jelenetre két és fél óráig készülnek. A technikát tizenkét hatalmas teherautó szállította a völgybe, az éjszakai jeleneteknél a világításról akkora daru-reflektor gondoskodik, amit egy stadion is megirigyelhetne. - Úgy bevilágítja az egész tisztást, hogy éjszaka is olvasni lehet! - mondja az egyik lovász, aki - összekötve a kellemeset a hasznossal - statisztaként is debütált a filmben.
Ahogy reméltem, a szálfatermetű Jeremy Irons is feltűnik, barna köpenyben, bőrnadrágban - igaz, csak akkor, amikor már nagyon muszáj, a fények, a világítás és  a hangosítás bemérésénél külön „fénydublőr" helyettesíti. Az Oscar-díjas színész halk szavú, mindössze a fiatal rendezővel vált néhány szót, a jelenetek között szótlanul üldögél az egyik asztalnál.  

A kétperces jelenetet végül egy óra alatt veszik fel - vagy tízszer. Mint megtudom, a napi „termést" sokszor nem is percekben, hanem másodpercekben mérik, ennyi kerül végül a nézők elé. Hogy mikor, azt még nem tudni, az amerikai mozikban jövő év júniusára ígérik a kezdést.
A munkának hatalmas égzengés vet véget: aki tud, menekül a zuhé elől, mi a büfésátorban keresünk menedéket, hiába: bokáig áll a sáros víz. Néhány technikus lesajnáló pillantást vet vizes farmeromra és szétázott sportcipőmre. Na ja, nekik könnyű, kommandósokat megszégyenítő, vízhatlan menetfelszereléssel érkeztek. A villámlások és dörgések közepette percek alatt leszerelik a hatalmas villámhárítóként meredező darut, s fél órára teljes sötétségbe borul a tábor. Pedig a munkának még nincs vége: a tisztáson tizenöt ló várja a szekerek mellé kötve, hogy bevonuljon a filmtörténelembe...