15. fejezet

            A sárkányok érzése

A kisebbik gyermek alig volt 5 éves, a nagyobbik vigyázott rá. Ő olyan 13 év körüli volt, kezében íjat és nyilat tartott, azzal védte húgát.

-         Kik vagytok? – kérdezte a két lány anyáskodva a gyerekeket. Ezalatt Murtagh és Eragon túlélők után kutattak. A sárkányok odébb mentek, nehogy megijesszék a gyerekeket.

-         Én Lily vagyok. – szólalt meg a kisebbik. A testvére haragosan nézett rá,de Lina kedvesen rájuk szólt.

-         Nem fogunk bántani titeket. Mondjátok el kik vagytok és honnan jöttetek. Akkor segíthetünk.

-         Ő a nővérem, Sarah.

-         Értem, honnan jöttetek?

-         Egy kis faluból. – kezdte Sarah. – A szüleinkkel el akartunk utazni a vardenekhez, de az urgalok megtámadtak minket. És megölték őket. – mondta sírva a lány. Arya átölelte.

-         Ne aggódj, mi vigyázni fogunk rátok. Van kedvetek velünk jönni a tündékhez? – kérdezte mosolyogva.

-         A tündékhez? – csodálkozott Lily. – Persze, ugye Sarah?

-         Igen, te tünde vagy? – mutatott Arya hegyes fülére Sarah.

-         Igen, ő a húgom, Lina. És ők lovasok. – mutatta be a kis társaságot.  

A két gyermek nagyot csodálkozott. Ekkor odasétált hozzájuk a három sárkány. Bola finoman megszagolgatta Lilyt, de a kicsi megijedt tőle. – Ne félj! – biztatta Lina. Saphira amint megérintette Sarah kezét, furcsa hangot hallatott. Ezt csak Bola és Tövis értette, így hát odamentek a lányhoz, és ők is megszagolgatták.

- Mi az? – kérdezte rémülten Sarah. Nem tetszett neki, hogy három sárkány fogja közre.

- Nem tudom. – mondta Arya. – Ilyet még sose láttam. De nem lesz baj, nem bántanak. – tette hozzá a lány rémült pillantását látva.

- Mi a baj? – kérdezte Murtagh Tövistől, de az nem felelt.

- Hah, nem válaszol! Ilyen nincs. – dühöngött.

- Saphira se.

- Bola csak annyit mondott, hogy hagyjuk őket. – mondta Lina, majd karjába vette Lilyt.

- Honnan tudjátok? – kérdezte Sarah.

- Hallják, amit gondolunk. – üzente Saphira a lánynak. Sarah felsikított.

- Mi az? – ugrottak oda többiek.

- Megszólalt. Beszélt!

- Mi? – kérdezte Eragon. – Hallod, amit mond?

- Válaszolt a kérdésemre. Azt mondta, halljátok, amit gondolnak.

Arya és Eragon összenéztek.

-         Ez hogy lehet? – kérdezte gondolatban Eragon.

-         Valami különleges képessége lehet Sarahnak.

-         Menjünk vissza a táborba. – jelentette ki Murtagh.

Lina hozta Lilyt, a többiek néhány használható dolgot cipeltek. Sarah nem foghatott semmit, mert a sárkányok egész úton körülötte voltak, és mikor Eragon odanyújtotta neki apja kardját és még néhány csomagot, Saphira rámordult. – Nem cipelhet semmit!

Mikor visszaérkeztek, Sarah leült Saphira és Tövis közé. Arya odaült mellé. Ezalatt Bola, Lina és Murtagh Lilyvel játszott. A kisgyerek nagyokat sikított, mikor Bola füstfelhőt lövellt ki az orrlyukain.

-         Saphira, mondjad már meg, miért olyan különleges Sarah? – faggatta a sárkányt Eragon.

-         Átjárja a mágia. – felelte kurtán.

-         Mi? Elmagyaráznád világosabban?

-         Világosabban? Lovas vér csörgedezik az ereiben!

-         Szólok a többieknek.

-         Te tudod…

-         Szerinted nem jó ötlet?

-         Jó ötlet, hogy most, mikor meghalt a családja, Lily kivételével, közlitek vele, hogy lovas?

-         Jó, majd gondolatba beszélek a többiekkel.

-         Rendben.

Sarah csak nézte a két sárkányt, és megsimogatta Tövis nyakát.

-         Mesélj magadról. – kérte Aryát.

-         Tudod, én tündekirálylány vagyok. Linával együtt hisz a húgom. Ez az egész sárkányos történet, nagyon régre nyúlik vissza, akkoriban követ voltam a vardeneknél… - majd elkezdte mesélni, mi is történt azóta, hogy a tojást hordozta, Eragon és Saphira történetét, Murtagh árulását, azután Lina bejelentését, hogy jegyesek, és hogy most hova tartanak. Sokszor egy kis történelmet is vitt bele mondanivalójába, mert Sarah nem sokat tudott a múltról… Dél volt, mire végzett.

-         És miért ilyenek velem a sárkányok?

-         Nem tudom, kérdezd meg őket.

-         De hogy kell? – kérdezte a lány - az előbb Saphira szólt hozzám.

-         Majd kapcsolatba lépek veled én. – szólította meg Saraht a sárkány, amitől megint megijedt a lány. - Ne haragudj, de nincs itt az ideje, hogy ezt megmondjuk. Minden esetre, kérd meg a lányokat, hogy tanítsanak ki a mágia rejtelmeiről, és a fiúk segítsenek a kardforgatásban.

-         Rendben, és köszönöm Saphira a jó tanácsokat.

-         Nagyon szívesen

-         Induljunk. – szólalt meg Lina, - hosszú út áll előttünk.

-         Ellesmérába megyünk? – kérdezett vissza Lily.

-         Oda is. – mosolygott a lovas.

Nekiindultak. Sarah úgy tett, ahogy a sárkány javasolta, és a többiek kézséggel segítettek neki. Remekül bánt az íjjal, hála Eragonnak, és kardvívásban is jó volt, noha volt még mit tanulnia. Ezt Murtaghnak köszönhette. Néhány varázslatot tudott, de a lányok nem akarták, hogy ezt is mesterfokon űzze, mert még fiatal volt ekkora erő birtoklásához. Így érkeztek meg Du Weldenvardenbe.