18. fejezet

            A vég kezdete

Dél volt, mikor megérkeztek Ellesméra kapujához.

-         Bemenjünk? – kérdezte Murtagh Linától. A lány bólintott, majd elindult. A többiek követték, de alig tettek meg pár lépést, Eragon és Arya siettek feléjük.

-         Ti mit csináltok itt? – kérdezte meglepődve Lina a nővérétől.

-         Titeket vártunk. – felelte mosolyogva a lány. – Látom, minden jól ment, – mutatott Murtagra.

-         Örülök, hogy végre nem kell titkolóznom előtted. – mondta Eragon Murtaghnak.

-         Én is, hogy végre szabadok vagyunk. – azzal megveregette öccse vállát.

-         Most akkor bejöttök végre, vagy az egész napot Ellesméra kapujában töltsük? – kérdezte gúnyosan Tövis a többiektől.

-         Megyünk már. – felelte Murtagh. Ám a kapuban négy őr vette őket körül.

-         Mit akartok itt? – kérdezte a legmagasabb.

-         Jaj, Mark, eressz be minket! – mondta Lina.

-         Kik vagytok? – piszkálta őket tovább Mark, mint aki nem tudná, hogy tündekirálylányokkal beszél. Murtagh és Eragon egymásra néztek.

-         Ha két percen belül nem engednek be minket, megbánják. – sziszegte gondolatban Murtagh a fiúnak.

-         Rendben. Remélem addig kibírom…

-         És miért kéne, hogy beengedjünk titeket? – kérdezte gúnyosan egy másik.

-         Mert én azt mondtam! – kiáltott rá egy női hang. Az őrök összerezzentek, és lesütött fejjel elsiettek. Islanzadí királynő sietett az érkezők felé. Egyszer csak megtorpant és Murtaghra mutatott. Arya és Lina aggodalmas pillantást váltottak.

-         Mindent elmagyarázok, édesanyám, csak menjünk be. – mondta Lina, mert látta, hogy anyja mindjárt összeesik a döbbenettől.

-         Jól van. – rebegte a királynő.

Útközben sokan megbámulták a furcsa társaságot, különösen Murtaghot és Tövist. Egész úton nem is szóltak egymáshoz. Mikor beértek a palotába, Arya megfogta Eragon karját, és gondolatban ezt üzente neki: - Gyere, ezt nekik kell megoldani.

A fiú nem ellenkezett, követte a lányt, majd néhány másodperc múlva becsukódott mögöttük a hatalmas mahagóni ajtó.

- Kérlek anya, hallgass meg. – kezdte Lina. A királynő csak bólintott, szavak nem jöttek ki a torkán. Végig Murtaghot és Tövist bámulta, kérdő és vádló arccal.

Lina elkezdte mesélni, hogy hogyan ismerkedett meg a fiúval, és milyen kalandokon mentek át eddig. Néha Murtagh is közbeszólt, de legtöbbször csak figyelte a lányt. Legszívesebben átölelte volna, de azt most nem lehetett. Tövis végig biztatta őket gondolati úton. Islanzadí is csak hallgatott, néha elcsodálkozott vagy kérdő szemmel nézte a fiatalokat.

-         Csak annyit kérünk, hogy próbálj meg megérteni minket és egyezz bele, a…házasságunkba. – fejezte be Lina a kis „történetüket”. A királynő hosszan elmélázott, majd óráknak tűnő percek után megszólalt:

-         Nagyra becsülöm, hogy megmásztad Dentria dombját, csak azért, hogy megváltozz. És ez őszinte is volt, mert különben nem lennél itt. Én is kételkedem a szavadban, de tudom, hogy Lina szeret téged és te is szereted őt. Nem fogok a boldogságotok útjába állni. – Lina és Murtagh megkönnyebbült. Szorosan átölelték egymást és csak hallgattak. A királynő mosolyogva megfordult és ünnepélyesen kisétált a teremből. A fiatalok csak ölelték egymást, nem is tudni, milyen hosszú ideig… Majd nagy sokára Murtagh megszólalt.

-         Ez nem is ment nehezen.

-         Hát igen. Nyilván már hallott ezt azt Eragontól és Aryától.

-         Igen. Biztos. – mosolygott a fiú és megcsókolta Linát.

Kicsit később rátaláltak Eragonra, Aryára és a kisgyerekekre, amint a parkban üldögélnek a puha füvön. Mellettük a sárkányok játszadoztak.

-         Beleegyezett? – kérdezte Eragon a bátyjától.

-         Igen. – mosolygott a fiú megkönnyebbülten. Majd ekkor észrevett egy kis zöld sárkányt a füvön hemperegni. Sarah ült mellette és nézte a kis lényt. Arya észrevette Lina és Murtagh csodálkozását, majd megszólalt:

-         Kikelt a harmadik sárkány.  – mondta mosolyogva. – De majd Sarah mindent elmesél.

-         Ez elég furcsa volt. Eragon a kezembe adta a tojást, hogy fogjam meg egy percre. Aztán egyszer csak elkezdett rázkódni a kezemben, majd mire a testvéred megfordult, előbújt belőle Danta. Így neveztem el. – magyarázta Sarah.

-         Látjátok, mondtam, hogy a vége jóra fordul. – jegyezte meg vigyorogva Eragon.

-         Azért még nincs teljesen vége. – jegyezte meg Lina. – Galbatorix már biztos gyűjti a seregeit, hogy megtámadjon minket. Most már négy lovasunk is van. De még nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő. Sarahnak és Dantának el kell menniük Oromishoz. Minden esetre, most örüljünk a jelennek. – mondta mosolyogva és átölte Murtaghot. A többiek helyeselték szavait. Eragon is átkarolta Aryát és együtt, mint egy nagy, boldog és békés család nézték végig a naplementét. Sarah és Lily között ott ült Danta, aki még nem is sejtette, milyen sors vár rá. Csak önfeledten játszott, mintha megállt volna az idő. Saphira, Bola és Tövis, csak figyelték lovasaikat és ők is élvezték, hogy „megállt” az idő.

-         Ki tudja, mit hoz a jövő… - jegyezte meg Saphira. Erre Eragon csak bólintott.