1.fejezet

Nap perzselte a kopár és kietlen Hadarac sivatagot. Mint egy hatalmas tenger, úgy terült szét Alagaesia közepén. Az eget egy hatalmas lény szelte át, szinte rémisztő sebességgel. Hátán valami emberféle ült, de ezt ilyen távolságról nem lehetett meghatározni. Saphira kék üstökösként kanyargott a gomolyfelhők között.

Ki kell szabadítanunk a testvéremet, mielőtt Galbatorixnak sikerül kikelteni, és a hatalmába kerítenie. Gondolta, miközben Eragonnal a hátán utazott át a pusztán.

Én is így gondolom, de ha ki is szabadítanánk, hogyan találnánk meg a Lovasát?.

Az a kisebbik gond, de ha ott marad a kincstárban, és Galbatorix találja meg a Lovast, akkor sokkal nehezebb lesz a dolgunk.

Van benne valami igazság. De van már valami terved is?

Hát…vannak ötleteim, de úgy konkrét nincs. – vallotta be szomorúan.

Végül is nem lehetetlen, de előtte be kéne fejeznünk Oromis leckéit. – mondta barátja, mert érezte, hogy Saphira nagyon elkeseredett. Szerette volna megnyugtatni, de ő tovább folytatta.

De ez nem várhat!

Most akkor sem tudunk mit tenni, nem vagyunk felkészülve egy ilyen mentőakcióra. És ha elkapnak – itt elharapta a mondatot, majd kedvesebb hangnemben folytatta - Rajtunk múlik Alagaesia sorsa! Ha elfognak minket, végünk, és vége a reménynek is!

A nap már majdnem eltűnt a látóhatár mögött, mikor Saphira újra megszólalt.

Rendben, befejezzük a tanulást, de amint vége, ígérd meg hogy kiszabadítjuk a testvérem és megkeressük a lovasát.

Rendben, megígérem.

Mikor megérkeztek Du Weldenvardenbe, már javában éjszaka volt és a sötét felhőktől egyetlen csillag fénye sem ragyogott az égbolton. Csak egy magányos bagoly huhott az egyik ágon. Egyenesen fölmentek a szobájukba, hiszen kimerítette őket a fárasztó utazás.

Másnap, szokás szerint elindultak Oromis házához. Mielőtt elkezdődött volna a napi kiképzés, közölték elhatározásukat Glaedr-al és Oromis-szal. Oromis nem fűzött hozzá különösebb megjegyzést, csupán annyit mondott: - Ha ti ezt már elhatároztátok, úgysem tehetek ellene semmit. Csak arra kérlek titeket, legyetek megfontoltak és bölcsek, akkor nem eshet bajotok.

- Ígérjük mester.

Bár Oromis nem közölte velük, érezték, hogy segíteni szeretne, mert egész nap olyan feladatokat kaptak, aminek lényege a rejtőzködés és a furfangosság volt. Eragonnak az 5. alkalommal sikerült teljesíteni a feladatot, ami számára nagy előrelépés volt. Saphira még küszködött, hisz méretei nem tették lehetővé, hogy könnyen bejusson kisebb helyekre is, de a 6. alkalommal ő is megszerezte a kijelölt „kincset”.

Kezdetnek nem is rossz, de azért még van mit tanulnotok. Jegyezte meg Glaedr a nap végén.

Igyekezni fogunk a lehető legjobbat teljesíteni, mester. – mondta Eragon.

Hazafelé menet Saphira megjegyezte: - Nem is olyan könnyű, ahogy terveztem. Hangjából egy cseppnyi bánat és reménytelenség áradt, de Eragon megnyugtatta sárkányát: Ez volt az első alkalom, és ahhoz képest elég jól ment. Ne várjunk magunktól túl sokat, de ha keményen tanulunk, sikerülni fog. És ha mégsem, legalább megpróbáltuk.