12. fejezet
Már javában reggel volt, mikor Eragon és Arya megérkeztek Uru’baenbe. Saphira jó távol maradt a kaputól. Nekiálltak álruhába átöltözni, s mikor végeztek, beléptek a városkapun. Az teljesen más volt, mint amire Eragon emlékezett. Azon az éjszakán minden komor volt és sötét, most minden vidám és színes. De a fiúnak nem volt ideje ebben gyönyörködni, elindultak, hogy szállást keressenek néhány éjszakára. Egy kis mellékutcában találtak két fogadót egymással szemben. Az egyiken a „Vad Rózsa” felirat díszelgett, a másikon a „Fekete Gyémánt”. Eragon és Arya az utóbbiban szálltak meg, mert az sokkal zajosabb volt, így könnyebb volt elvegyülni. Mikor felmentek a szobába Eragon meglepődve látta, hogy csak egy ágy van. Nagyot nyelt, majd utána megszólalt.
- Majd alszom a földön.
- Ha mindenképpen ragaszkodsz hozzá. – mosolygott a lány. – De szerintem elférünk azon az ágyon ketten is.
Eragon nagyot csodálkozott, majd halkan kibökött egy köszönömöt. Ngayon jól elvoltak Aryaval az úton, de nem gondolta volna, hogy a lány sokkal többre tartja őt egy jó barátnál. Bár titokban mindig ebben reménykedett.
- Most pedig váljunk szét. Így gyorsabban megtaláljuk, ha itt van. – kezdte Arya.
- Jól van, akkor én indulok is.
- Vigyázz magadra.
- Igyekszem. – felelte zavartan a fiú. Mi történt ezzel a lánnyal? – gondolta. Igazából nem nagyon bánta, hogy a lány ilyen kedves, csak nem tudta, hogy miért.
Alighogy becsukódott az ajtó a fiú háta mögött, a szomszéd szobából is kilépett valaki. És az nem más volt, mint…
- Lina! – kiálltotta a fiú és gyorsan odafutott hozzá.
Az említett majdnem hátraesett az ijedtségtől.
- Eragon? – kérdezte csodálkozva a lány.
- Mit csinálsz te itt? Mindenki téged keres. Engem küldtek, hogy megkeresselek és…
- Ne itt Eragon. Menjünk el egyet sétálni.
- De hát indulnunk kell vissza. Arya is itt van…
- Arya? Hol?
- A szobában. De gyere, vissza kell mennünk. – mondta a fiú és már indult is, mikor észrevette, hogy a lány nem jön. – Mi az? – kérdezte döbbenten.
- Nem mehetek veled, sajnálom.
- De hát mi a baj?
- Nem mondhatom el, még nincs itt az ideje.
- Minek? – vonta fel a szemöldökét a fiú.
- Gyere át a szobámba, ott majd mesélek ezt-azt.
- Hát jó.
Bementek a szobába, és Lina leült az ágyra. Eragon megdöbbenve vette észre, hogy a lány nincs egyedül. Férfias dolgok voltak is ott, kard, íj és nyíl, és még sorolhatnánk.
- Ki van itt? – kérdezte Eragon. – Ha emiatt nem jöhetsz én… - Szeme villámokat szórt.
- Hallgass meg, akkor talán megérted. – a lány arca nyugodt volt, és ettől Eragon egy kicsit lehiggadt.
- Igen, figyelek.
- Nem vagyok egyedül, mert itt van velem még…
- Itt vagyok még én is. – mondta egy hang Eragon háta mögött. A fiú megfordult és alig hitt a szemének.
- Murtagh? – kérdezte döbbenten. – Lina, mit csinálsz te itt a bátyámmal?
- Bujkálunk. – mondta a lány helyett a fiú, mert Lina holt sápadt volt és nem tudott megszólalni.
- De hát mi elől?
- Hát, tudod… - kezdte volna Murtagh, de ekkor valaki feltépte az ajtót.
- Lina! Mit csinálsz itt? – szaladt Arya a húgához.
Murtagh alig tudott megszólalni a döbbenettől. Tudta, hogy valamikor szembe kell néznie Aryaval és el kell mondania, mi is van közte és Lina közt, de nem hitte volna, hogy ilyen hamar lehetősége is adódik.- Látom, azért te sem vagy egyedül. – mosolygott Eragonra.
- Csak segít… - magyarázkodott a fiú.
- Értem. – felelte sejtelmesen Murtagh.
- Arya! Mit keresel te itt? – kérdezte döbbenten Eragon.
- Hallottam Lina hangját. – felelte félvállról a lány. – De te mit keresel itt?! – nézett kérdően Murtaghra.
- Tudod Arya… - kezdte ismét a fiú, de ez alkalommal sem mondhatta végig.
- Velem van. – bökte ki hirtelen Lina.
- MI? – csodálkozott a lány. – Mi közöd van neked a húgomhoz? Remélem nem… – dühösen Murtaghra nézett. Lina kezdte el a választ kedvese helyett:
- Murtagh és én…
- Lina a menyasszonyom. – mondta hirtelen a fiú. Lina lopva a fiúra nézett, de Murtaghot most jobban érdekelte Arya arckifejezése. A lány arca először döbbent volt, majd átfűtötte a harag. Szemei összeszűkültek, s Eragon, aki eddig csak ült a széken, azt gondolta, hogy Arya mindjárt bever egyet a testvérének. Ugrásra készen ült a helyén, hogy ha baj lenne, időben megakadályozhassa.
- Hagyjatok magunkra. – préselte ki fogai között a mondatot. Majd Linához fordult: Beszélnünk kell! – mondta parancsoló hangon.
Murtagh aggodalmas pillantást vetett Linára, nem szívesen hagyta ott a dühöngő Aryaval. Tudta, hogy nem lesz baj, vagyis, inkább csak remélte. Lina gondolatban szólt hozzá: - Nem lesz semmi baj.
Eragon kihúzta testvérét a szobából. Alighogy becsukódott mögöttük az ajtó, hallották Arya kiabálását. – Mit jelentsen ez?!
Murtagh kérdőn fordult testvéréhez.
- Bölcs dolog volt egyedül hagyni Linát?
- Ne aggódj. Nem lesz semmi baja. Tud vigyázni magára.
- Remélem…
Átmentek Eragonékhoz és Murtagh elkezdte mesélni, hogy mi is van közte és Lina közt. Öccse figyelmesen hallgatta, de néha felkapták a fejüket, mert hallották, amint Arya magából kikelve üvöltözik húgával, és hogy Lina csitítani próbálja.
- És most itt vagyunk. – fejezte be Murtagh.
- Nem gondoltam volna, hogy ismered Linát. – jegyezte meg öccse. – De megértem, hogy szereted és félted.
- Örülök, hogy így gondolod – felelte halkan Murtagh. – Én sem tudtam, hogy ismered. – mosolygott. Majd elhallgatott, mert Lina lépett be az ajtón. A lány arca nyugodt volt, de kissé remegett. Murtagh odaszaladt hozzá és megölelte.
- Jól vagy? – kérdezte aggodalmasan.
- Igen. – felelte a lány. – Semmi bajom. – majd Eragonhoz fordult – Eléggé ki van borulva, még sosem láttam ilyennek. Szerintem menj át hozzá, téged talán beenged.
A fiú némán bólintott és elsietett. Murtagh és Lina magukra maradtak.
- Tényleg annyira ki van borulva, mint ahogy hallottuk? Néha azon gondolkoztunk, hogy átmegyünk.
- Eléggé dühös, de majd megnyugszik. Remélem Eragon majd megnyugtatja.
- Nem akartam, hogy így legyen. Most miattam kell elvesztened a családodat.
- Ez nem csak a te döntésed volt. – mondta a lány, és gyengéden megsimogatta a fiú arcát. – Én téged választottalak. És szeretném, ha többet nem bolygatnánk ezt a ki hibás és miért? témát. – tette hozzá és megcsókolta a fiút. A fiú viszonozta azt, csak a második csók sokkal hosszabbra sikeredett…
Ezalatt Eragon hiába próbálta megnyugtatni a dühös Aryat, nem sikerült neki.
- Murtagh! – sziszegte. – Ő az oka mindennek!
- De Arya, ez miért olyan nagy katasztrófa? Ha sikerül feloldozni Murtaghot az eskü alól, újra mellettünk fog állni és…
- Te ebbe ne szólj bele! – kiáltotta dühösen a lány. És hogy nyomatékot adjon szavának, mérgében kettétört egy szép vázát.
- Próbálj meg megnyugodni! Utána gondolt át újra! Nem választhatod szét őket, mert szeretik egymást! Ezt meg kell értened!
- Te könnyen beszélsz! Ha ez anyám fülébe jut!
- Szóval ez nem is téged zavar, hanem hogy mit szólnak majd hozzá. – vágta Aryahoz az igazságot. – Ez a gond?
- Igen. – bökte ki Arya és a fiú nyakába borult. Elkezdett sírni. Eragon nagyon megdöbbent. Még sose látta ilyennek a lányt. Gyengéden átölelte.
- Miért érdekel téged, hogy mit gondolnak mások? – kérdezte óvatosan a fiú, mikor a lány elengedte.
- Anyám ki fogja tagadni Linát, ha megtudja, hogy Murtagh a vőlegénye. És én ezt vagy tétlenül fogom nézni, vagy közbelépek, de akkor én is elvesztem az anyámat.
- Biztos van valami, amivel majd meggyőzhetjük. – mondta Eragon.
- Igen. Ha Murtagh átállna a mi oldalunkra. És csak utána tudná meg, hogy mi van.
- Szerintem most békélj meg Murtagh-gal, abból biztos nem lesz baj. Utána pedig, majd kitalálunk valamit.
- Igazad van. Ne haragudj, hogy így viselkedtem. – mondta bűnbánóan a lány.
- Semmi baj. Én is voltam ilyen. – mosolygott Eragon
- Tudom. A csata után, mikor megtudtad, hogy Murtagh a testvéred. – felelte Arya. – Az félelmetes volt.
- Mint most a tied. Szerintem mára maradjunk itt, Lináék nálunk vannak. Későre jár, és holnap sok dolgunk lesz.
- Rendben. De itt is csak egy ágy van. – mondta nevetve Arya.
- Tudom. – válaszolta Eragon. – Aludjak a földön?
- Nem, szeretném ha mellettem lennél. - mosolygott Arya. Befeküdtek az ágyba, és a lány Eragonhoz fordult: - Köszönöm. – mondta halkan és megcsókolta a fiút. Eragon alig tért magához a döbbenettől. Majd átölelte a lányt és úgy aludtak. Mindketten nagyon boldogok voltak, hogy végre kimutathatták érzelmeiket.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
