14. fejezet
Vetélkedés
- Siessetek már! Elkésünk! – sürgette a többieket Murtagh
- Murtagh! Korán van még, a nap se kelt fel... Onnan nem lehet elkésni. – nyögte álmosan Eragon. – Aludjál!
- Nem tudok. – folytatta izgatottan a fiú
- De mi igen! – tette hozzá Arya, mert már őt is felverte Murtagh örömkitörése.
- Jó, hagylak titeket… - mondta a fiú, majd kilépett a szobából. Murtagh majdnem felkiáltott ijedtében, mert a konyhában Lina ült. Nem számított a korai találkára…
- Hát te? – kérdezte meglepetten a fiú.
- Együtt örülök veled. – mosolygott a lány, majd ránézett Murtaghra, aki ettől fülig elvörösödött. – Gondoltam, hogy hamar felkelsz majd…Ismerlek.
Nem sokkal ezután Arya és Eragon jött ki a szobából.
- Ti nem alszotok? – kérdezte csodálkozva Lina. – Mert még aludhattok, ráérünk.
- Aludtunk volna, de a leendő sógorom nem hagyott. – felelte nevetve Arya. Már egyáltalán nem volt álmos. Murtagh elpirult és lehajtotta a fejét.
- Sajnálom. – motyogta az orra alatt.
- Semmi baj. – felelte mosolyogva a lány.
- Akkor indulunk? – kezdte Eragon.
- Persze! – felelte új erőre kapva bátyja.
Összeszedelőzködtek, majd útnak indultak. Szerencséjükre senki sem állta útjukat. Mikor kiértek a kapun, elkezdtek gyorsabban menni. Már jó távol voltak, mikor hívták a sárkányaikat.
- Mi Saphirán megyünk. – mondta Arya
- Mi a magunk sárkányán. – felelte húga.
- Rendben. De akkor most merre kell menni? – kérdezték a fiúk. Ezek után a lányok elmondták, hogy merre induljanak.
- Na, jól szórakoztál? – kérdezte hűvösen Saphira, mikor már úton voltak.
- Most mi bajod van?
- Semmi… - ez persze vaskos hazugság volt, és ezt Eragon is tudta.
- Saphira! Ha valami bajod van, mondd meg! Hogy legyek veled őszinte, ha te sem vagy az velem?
- Jól van, az igazat akarod? Megkapod! Te itt jól elszórakozol a többiekkel, elbeszélgettek, mindenki máshol alszik éjszaka…Velünk, sárkányokkal nem is foglalkoztatok. Felőletek aztán éhen haltunk volna. Azt hittem szorosabb a kapocs köztünk, minthogy eldobj magadtól egy nő miatt! – Eragont lehűtötték ezek a nyers és őszinte szavak. Tudta, hogy Saphirának igaza van, s ez még rosszabbul esett neki.
- Jól van, ne haragudj! Nem foglalkoztam veled eleget, de hidd el, nagyon szeretlek, te vagy számomra a legfontosabb. És utána jön Arya. Oda fogok figyelni rád, rendben?
- Igen. – szegte fel a fejét dacosan a sárkány, ezzel jelezve, hogy ha majd a lovas bizonyított, utána dönt biztosan.
- Valami baj van? – kérdezte aggodalmasan Arya.
- Semmi különös, csak beszélgettem Saphirával.
- Akkor jó. – felelte a lány, és átölelte Eragont, amitől a fiú egész teste bizseregni kezdett az örömtől. Saphira is érezte, és megvetően horkantott.
Mikor már több órája utaztak, Lina szólított meg mindenkit gondolatban:
- Szálljatok le arra a tisztásra!
A többiek nem válaszoltak, csak követték a lányt.
- Mikorra érünk oda? – kérdezte Murtagh, mikor már leszálltak.
- Nem sokára, ne aggódj. – felelte Arya. – Holnapra ott leszünk.
- Keresek valami élelmet. – jelentette ki Eragon.
- Veled megyek! – vágta rá Murtagh.
- Mi itt maradunk és vigyázunk a lányokra. – üzente gondolatban Bola a fiúknak.
- Rendben. – felelte Murtagh.
- Jól meggondoltad? – kérdezte Eragon, mikor már az erdő mélyén jártak.
- Igen, döntöttünk.
- Jó, de én is csak annyit mondok, hogy jól gondold meg, mert nincs visszaút.
- Le akarsz beszélni? – kérdezte vigyorogva Murtagh.
- Dehogy is!
- Na, vadászunk valamit?
- Kellene, de a lányok nem esznek húst.
- Tudom, de mi igen. Hagy lássam, mit tudsz?
- Ez kihívás? – felelte nevetve Eragon.
- Az hát. – mondta magabiztosan Murtagh és már feszült is az íja, mert egy szépséges őz futott el a közelükben. Célzott és lőtt. De egy másik nyíl megelőzte az övét. Eragon gyorsabb volt, így az ő nyila mérte rá a végső csapást az állatra.
- Na, eleget láttál?
- Mondjuk.
- Én viszont nem. – visszamentek a táborba, és Eragon előkapta a kardját. – Hogy állsz a kardvívással? Ha az is olyan jól megy, mint a vadászat… – nevetett a fiú.
- Mindenki előtt megverlek. – felelte fenyegető vigyorral Murtagh és végighúzta ujját Zar’roc pengéjén. Eragon ugyan így tett. Ütés ütést követett. Néha Lina vagy Arya felsikkantott, mert azt hitték, mindjárt megölik egymást. Eragon lecsapott, és eltalálta Murtagh oldalát, amitől a fiú begörnyedt. De ekkor az visszacsapott és Eragon a földre esett. Murtagh a torkának szegezte a kardot. – Nem tudsz legyőzni! – mondta nevetve.
- Ne örülj előre! – kiáltott öccse, majd oldalra gurult és felpattant. Murtagh nagyon meglepődött, de időben kapcsolt és rohant a fiú felé. Az félreugrott, és ráütött bátyja hátára. Most Murtagh állt vesztésre. – Nem is rossz. – jegyezte meg a fiú.
- Mára elég. – mondta Lina és felhúzta kedvesét a földről. – későre jár. Pihennünk kell.
A fiúk nem ellenkeztek, hisz fáradtak voltak. Arya odafeküdt Eragon mellé, Saphira betakarta őket. Lina és Murtagh is összeölelkezve aludt.
Egyszer csak kiáltás rázta meg az éjszakát. De nem férfié, sem nőé, hanem egy gyermeké. Murtagh és Eragon felpattant, és futottak a hang irányába. Az erdőben egy urgal csoport ostromolt egy kisebb csapatot. A 2 fiú belevette magát a harcba, pár perc múlva a sárkányok és a lányok is megjelentek és segítettek. De túl késő volt. Az urgalokat levágták, de már csak egy testvérpár maradt életben…
(Tudom hogy nem szép dolog, de itt abbahagyom J , folytatás következik) |