13. fejezet

            A tökéletes terv

Másnap reggel Murtagh és Lina éppen reggeliztek, mikor Arya lépett be, Eragonnal az oldalán. Murtagh és kedvese felpattantak és aggodalmasan nézték az érkező párost. Arya egy darabig csak állt lehorgasztott fejjel, majd…

-         Bocsássatok meg nekem, kérlek! Nem akartam… - ekkor elhallgatott, mert Lina odaszaladt hozzá és megölelte.

-         Nincsen semmi baj nővérem. – mondta a lány. – Felejtsük el, jó?

-         Rendben. – mondta mosolyogva.

Eragon vidáman megveregette bátyja hátát.

-         Látod? Minden jóra fordult! – mondta vigyorogva.

-         Igen, - Murtagh zavartan mosolygott – többé-kevésbé…

-         Mi a baj?! – kérdezte öccse.

-         Mi lesz az esküvel?

-         Oh, ne haragudj. Erről el is feledkeztem… - magyarázkodott a fiú. Most már ő is zavarba jött.

-         Semmi baj. – válaszolta keserűen Murtagh. – Néha én is megfeledkezem róla.

A két lány összenézett, majd Lina hirtelen megszólalt:

- Maradjatok itt! Majd jövünk.

- De hova… - kérdezte Eragon, de Arya közbevágott. – Majd jövünk. Sziasztok! – azzal elmentek.

- Na szép! Most meg itt hagynak minket! – dühöngött Eragon, de közben vigyorgott.

- Biztos valami halaszthatatlan dolguk van… - mondta Murtagh, akinek egy kicsit jobb kedve volt. Egy kicsit… Majd sejtelmesen mosolyogva hozzátette: - Látom, Arya nem dobott ki tegnap este.

- Hát nem. – mondta vidáman a fiú. – De látom, te sem a folyosón aludtál. – nevetett. Majd elmesélték egymásnak az előző napi eseményeiket. Már javában dél volt. Mikor épp befejezték, belépett a két lány. Valamiért nagyon vidámak voltak

- Na, hol voltatok, hogy így örültök?  - faggatta őket Eragon.

- A szomszéd szobában. – válaszolta Arya. – És rájöttünk, hogyan szabadulhatna meg Murtagh az eskütől.

- Tényleg? – lepődött meg Murtagh. – Hogyan?

Lina odalépett mellé. Intett a többieknek, hogy menjenek ki. Ők nem tiltakoztak, tudták, hogy ez olyasmi, amit kettejüknek kell megbeszélni. Mikor becsukódott az ajtó, Lina hozzáfogott:

-         Sokat gondolkodtunk, hogy hogyan lehetne téged és Tövist feloldozni Galbatorix esküje alól. – De ez csak akkor működik, ha tényleg, tiszta szívedből meg akarsz változni. Önmagadat nem csaphatod be! Különben szörnyű következményekkel, akár halállal kell számolnunk. – Szúrósan a fiú szemébe nézett, de ő állta a villámló szemek tekintetét. – Tényleg meg akarsz változni?

-         Igen. Érted bármire…

-         Nem! – kiáltott fel Lina, amitől még Murtagh is megijedt. – Ne értem, hanem önmagadért akarj! Különben nem fog menni. Nem kell most rögtön válaszolnod, beszéld meg Tövissel is, hisz ez a ő élete is. Gondoljátok meg jól, mert utána nincs visszaút!

-         Mit kell tennünk?

-         Elmondom, ha megígéred, hogy utána megbeszéled Tövissel! – a fiú bólintott.- El kell mennünk Ellesmérába. Annak a közelében van egy hatalmas, meredek domb, sőt, inkább egy kisebb fajta hegy. Csak az tudja megmászni, aki hisz a változásokban és meg is akar változni. Tiszta szívből, őszintén. A tetején van egy hatalmas tölgyfa, melynek árnyékában egy kicsi, ám igen bölcs sárkány pihen. Csak akkor találod meg, ha igazából szükséged van a segítségére. Fel fog tenni neked néhány kérdést, és ha ezekre őszintén válaszolsz, leénekel a fáról egy medált. Ha ezt megkaptad, kösd fel egy láncra, és hord a nyakadban. Mindig! Ez meg fogja akadályozni, hogy akaratod ellenére teljesítsd a király kéréseit. De ha egyet is teljesíteni fogsz, saját akaratodból, nincs bocsánat! Ha a medál sokáig lesz nálad, egy idő után nélküle is fogsz boldogulni. De addig nem! Ez elsőre könnyen hangzik, de hidd el, nem az! Gondold meg jól!

Murtagh kiment Tövishez, és megbeszélte vele, hogy mi a teendő.

-         Én benne vagyok. – jelentette ki a sárkány – Nem az a mi sorsunk, hogy Galbatorix rabszolgái legyünk.

-         Igen, egyetértek. Akkor hát elmegyünk.

-         Még szép!

A fiú visszatért a szállásukra. Belépett. Lina már várta, és kérdő pillantást intézett az érkező felé.

- Megyünk. – jelentette ki határozottan a fiú.

- Nagyszerű. – felelte Lina és mélyen sóhajtott.

- Mindent köszönök. – mondta mosolyogva a lovas.

- Szívesen. Remélem, most már semmi sem fogja elrontani a boldogságunkat.

- Az biztos! – mondta vigyorogva Murtagh, majd örömében felkapta a lányt és megcsókolta.