8. fejezet

-         Jól vagy? – kérdezte Roran Eragontól.

-         Igen. - rebegte az ifjú. – Csak egy kicsit…

-         Magatokra hagylak titeket. – mondta Roran, azzal elsétált az erdő fele, majd egy perc múlva már el is tűnt a smaragd tenger zöld bokrai között.

Eragon csak állt megilletődve a tisztáson kavargó gondolataival. Murtagh, mit tettél? – kérdezte magától. – Megmentett, pedig tudta, hogy ezért még nagyon meg fog bűnhődni. – Csak most fogta föl az utóbbi egy-két nap eseményeit. Most tudatosult benne, hogy mi is történt valójában.

-         Tényleg jó ember. – elmélkedett Saphira.

-         Nem tudom elhinni. – mondta Eragon.

-         Ugyan. Kár ezen rágódnod, most fontosabb dolgunk van. – szögezte le a sárkány, és egy aprócska füstfelhőt eregetett ki orrlyukaiból, hogy szavának nagyobb nyomatékot adjon.

-         Igazad van. – Nyugodott bele Eragon., de hangja még mindig zaklatott volt.

-         Ha sikerül megtalálni a harmadik tojás Lovasát, akár ki is szabadíthatjuk Murtaghot. – javasolta Saphira.

-         Ez jó ötlet. – csillant fel a fiú szemében az eltökéltség és a remény szikrája. Ezek után már kevésbé volt bánatos. Próbálta helyre rakni a gondoltatait.

Nem sokkal később, Roran visszatért.

-         Na mi újság? – kérdezte.

-         Az lenne a legjobb, ha te visszamennél a vardenekhez, Saphira és én pedig Oromishoz.

-         És Lina? – tiltakozott Roran.

-         Nem tudom hol van. – válaszolta Eragon. – Gondolom visszatért Ellesmérába.

-         De ezt nem tudhatjuk! – makacskodott a fiú.

-          Mi bajod van? – kérdezte ingerülten Eragon. – Ha visszamegyek, megtudom, hogy mi van vele.

-         Ez igaz. – hajtotta le a fejét Roran. - Ne haragudj, de tudod, aggódom. Rég nem hallottam felőle semmit.

-         Megértelek. Viszont ha visszatértem Ellesmérába, kiderítem, hogy mi van vele.

-         Rednben, de ígérd meg, hogy megüzened nekem.

-         Megígérem. – felelte Eragon, majd barátságosan megveregette Roran vállát.

Elköszöntek egymástól és Roran átadta a smaragdzöld ékkövet, ami a harmadik és egyben utolsó épen maradt sárkánytojás volt.Majd az ifjú nekivágott a Gerinc sejtelmes erdeinek. A Nap már érintette a horizont peremét, bíborfátylat borítva a sötét és komor fákra.

Maradjunk itt éjszakára, javasolta Eragon.

Rendben, felelte a sárkány, majd lefeküdt Lovasa mellé.