11. fejezet

Eragon arra ébredt, hogy napfény tűz a szemébe. Gyorsan felpattant és felöltözött. Saphira nem volt ott, már elment vadászni. A fiú gyorsan megreggelizett, majd leült az ágyára és gondolkodott az elmúlt nap eseményein. Miért viselkedett ilyen furcsán Arya, Lina is tündekirálylány, Murtagh mentőakciója… Egyszer csak felkapta a fejét, Saphira közeledett felé.

-         Miért nem keltettél fel? – kérdezte Eragon. – Mindjárt elkésünk.

-         Nyugi, oda fogunk érni időben. Arya nem fog nélkülünk elmenni. – felelte szórakozottan a sárkány.

Eragon felpattant Saphira hátára és elrepültek a kapuhoz, ahol Arya már várta őket.

-         Készen álltok? – kérdezte.

-         Igen. – mosolygott a fiú, és nagy meglepetésére a lány viszonozta azt. Ettől persze egy kicsit elpirult és elkapta a fejét. Saphira csak elmosolyodott ennek láttán.

-         Merre kezdjük? – kérdezte a lány.

-         Nem tudom. Saphirának nem tetszett az én ötletem, úgyhogy abban maradtunk, ha van jó ötleted, akkor rád ha hallgat, ha nincs, akkor rám.

-         Akkor rád fog hallgatni. – nevetett a tünde. – fogalmam sincs merre kezdjük…

-         Akkor irány Uru’baen. – jelentette ki Eragon és egy „Ugye, hogy nekem volt igazam!” pillantást küldött a sárkány felé, aki erre csak megvetően felmordult.

-         Tessék? – döbbent meg Arya.

-         Ez volt az én ötletem. Ott láttuk utoljára Linát, tehát annak a környékén kell lennie.

-         Ez igaz, rendben, menjünk arra.

Majd felpattantak a sárkány hátára és útnak indultak. Útközben Eragon részletes beszámolt Aryanak a tojáslopásról és Murtagh „mentőakciójáról”. A lány figyelmesen hallgatta.

Ezalatt Murtagh, Lina és Bola rosszab helyzetbe voltak. Épp most érkeztek meg Uru’baen környékére.

-         Bola kint marad. – mondta Lina. – Nem szabad a városfalon keresztülmennie.

-         Igen, ebben egyet értek. De veled mi lesz? Mit mondok Galbatorixnak?

-         Szerintem legelőször menjünk a te szállásodra…

-         Ami a palotában van. – mosolygott Murtagh.

-         Jah. – nevette el magát a lány. – Akkor szálljunk meg valahol.

-         Ez nem rossz ötlet. De ha Galbatorix rájön, hogy te mindent tudsz, és azt, hogy a menyasszonyom vagy…

-         Vállaltam a kockázatokat.

-         Tudom. – hajtotta le a fejét Murtagh. – Nem kellett volna hagynom…

-         Hagyd ezt abba. Ha nem engedted volna, akkor követnélek. Így legalább együtt vagyunk.

-         Igaz. – felelte a fiú. – Szeretlek. – mondta és átölelte a lányt.

-         Én is. – súgta a fülébe Lina.

Elmegyünk vadászni, mondta Tövis a fiúnak.

Rendben, motyogta válaszképpen Murtagh, aki még mindig a lányt ölelte.

Hosszú percek után szétváltak, és folytatták a beszélgetést.

-         Akkor megszállunk majd valahol, és ott majd kitaláljuk, hogyan tovább. – mondta Lina.

-         Jó. – felelte a fiú.

-          Most pedig együnk valamit.

-         Bola és Tövis mindjárt visszajön. Majd ők hoznak nekünk is.

-         Akkor addig ki kéne találni valamit.

-         Egyet értek.

-         Te jó ég! – Kiáltott fel hirtelen Lina. – Mi lesz, ha megtudják a szüleim, hogy eljegyeztél? Teljesen megfeledkeztem róluk!

-         Mi lenne? – kérdezte csodálkozva a fiú.

-         Valamit nekem is el kell mondanom neked. – kezdte halkan a lány.

-         Újabb őszinteségi roham? – kérdezte mosolyogva a fiú. – Ne aggódj, én már túl vagyok rajta.

-         Könnyű neked. Tudod, az én édesanyám Islanzadí. – bökte ki végül a lány.

-         Ezek szerint te…

-         Igen, én tündekirálylány vagyok és Arya testvére.

-         De ez még nem olyan nagy bűn. – vigasztalta a fiú és gyengéden letörölte a lány arcán megjelenő könnycseppeket.

-         Nekünk nem, de anyám szerint ez hatalmas és megbocsáthatatlan bűn. Szerinte csak egy áruló vagy. Mit szól majd, ha megtudja, hogy el is jegyeztél?

-         Hát biztos nem fog örülni. De mi szeretjük egymást, ezt neki is meg kell értenie.

-         Igen, de félek tőle, nem lesz velem olyan elnéző, mint Aryaval.

Lágy szellő súrolta az arcukat, miközben leszállt előttük Tövis és Bola. Szájukban egy hatalmas szarvast tartottak.  Murtagh megsütött egy szelet húst és Linának adta:

-         Köszönöm. – mondta halkan a lány.

-         Semmiség. – felelte a fiú és leült mellé. – Rám mindig számíthatsz.- mondta mosolyogva, hogy jobb kedvre derítse a lányt. Szerencséjére ez sikerült is. Lina mélyen a szemébe nézett, és Murtagh látta, hogy a lány gyönyörű kék szeme még mindig könnyesek. Magához szorította és megcsókolta. Majd a lány viszonozta a kapott a csókot. Lina rettenetesen kimerült volt, fejét a fiú ölébe hajtotta és nyomban el is aludt. Murtagh óvatosan betakarta, de ő még nem aludt. Nézte a csillagos eget és a jövőre gondolt. Olyan boldog volt Lina mellett, mint még soha, senki más mellett. Tudta, hogy Lina szereti és megbízik benne, s ezt mindennél többre tartotta. Elmosolyodott, majd átölelte kedvesét és őt is elnyomta az álom.