Eragon kétségbe esve nézett körül. A nap már felkelt, és a földben tisztán látszottak a két felszálló sárkány nyomai, de a hollétük ebből még nem derült ki.

- A fenébe…- morgott a fiú.

Az Árny elszökött, de Leiáéknak is nyomuk veszett.

- Biztosan Murtagh vitte el őket…- érvelt Saphira.

- Biztosan…

Ekkor lépett oda hozzá egy tünde, a csapat parancsnoka.

- Nincsenek itt…Már…Saphirával a keresésükre indulunk, de az lenne a legjobb, ha ti visszamennétek Ellesmérába…- javasolta Eragon.

A tünde csak bólintott.

- Nem mind! Én itt maradok! – hallatszott egy hang.

- Arya…

- Szükségetek lehet segítségre. – magyarázta a tünde.

Eragon csak meghajtotta a fejét, jelezve, nincs ellenvetése.

Együtt figyelték a távozó tündéket…

Eközben Leia ébredezett. Ahogy megemelte a fejét, a belehasító fájdalom figyelmeztette, ez nem a legjobb ötlet. Rézsútosan egy ezüstszínű hártya fedte be. Rögtön tudta, Isabella takarta be.

- Isabel, engedj ki…

A sárkány engedelmeskedett. A szárny eltűnt a lány feje fölül, de helyére azonnal megjelent Isabella feje. Aggodalmasan fürkészte a lányt.

- Jól vagy?

- Nagyjából…És te? Hol vagyunk, és hogy kerültünk ide?

- Én jól vagyok. Murtagh hozott ide, Tövissel.

- Az Árny…?

- Ottmaradt. Murtagh megszöktetett minket.

- Megszöktetett?! Hol van?

A sárkány csak jobbra intett a fejével. Ott ült, nem messze tőlük Murtagh, mögötte Tövissel.

Leia feltápászkodott, és kicsit inogva, de elindult felé. Isabella aggódó morgással nézte. A hangra Murtagh is felkapta a fejét.

- Hogy vagy? – kérdezte a mellé érő lányt.

- Tűrhetően…- válaszolt Leia, majd kérdőn a fiú mellé pillantott.

Murtagh vette az adást, és bólintott, mire a lány leült. Isabella is közelebb jött.

- Miért…Mentettetek meg minket? A király meg fog büntetni titeket ezért…- szólalt meg Leia.

- Nem akartuk, hogy a mi sorsunkra jussatok.

Leia csak bólintott.

- Köszönöm.

- Én is.

- Nincs mit…

- Szívesen.

Leia Murtagh arcát figyelte, de az nem árult el érzelmeket.

- Visszamentek hozzá?

- Muszáj .

- Nem, nem az! Ha visszamentek, megöl titeket, vagy legalább is megkínoz!

- Ezt vállalnunk kell.

- Nem! Miért kell játszanod a hőst?! – kiabálta a lány.

- Muszáj! Nem tehetek ellene semmit! – kiabált vissza a fiú.

Már mindketten álltak, és vörös arccal kiabáltak egymással, míg Isabella és Tövis nem messze ültek, készen arra, hogy szétválasszák őket, ha kell.

- De én nem akarom, hogy visszamenj! – kiabált már hisztérikusan Leia.

- És miért nem? – kiabálta vissza Murtagh.

A lány válaszolt volna, de ekkor összeütközött az orruk. Most vették csak észre, milyen közel hajoltak egymáshoz. Tekintetük összefonódott, és Murtagh lágyan megérintette a lány arcát.

- Miért nem…? – kérdezte sokkal gyengédebben.

Leia nem szólt, csak nézte, ahogy egyre közelebb hajol hozzá, és ahogy ajkuk lassan összeér egy békés, gyengéd csókban.

Murtagh lassan átkarolta a lányt, miközben még mindig csókolóztak…majd ajkaik lassan elváltak, de a fiú még mindig a karjaiban tartotta Leiát.

- Miért nem…? – kérdezte meg újra.

- Mert…mert…- kezdte a lány, miközben elpirult.

- Mert…?

Leia csak megrázta a fejét, kitört a fiú öleléséből, és elrohant. Murtagh utána ment volna, de Isabella hangja megállította.

- Most ne menj utána…Kicsit össze van zavarodva…Majd én beszélek vele…- javasolta a sárkány, majd elment.

Murtagh csak bólintott, majd leült. Az ő fejében is kergették egymást a gondolatok.

- Látod? Én megmondtam, hogy nem csak barátként szeret…- szólalt meg Tövis.

A fiú nem válaszolt, csak nézett maga elé.

Eközben Isabella egy kisebb tó partján ülve találta meg Lovasát.

- Miért nem mondtad meg neki?

- Mit?

- Hát, hogy szereted.

- Nem tudom…Nem ment…

- De szereted…igaz?

Erre már nem válaszolt a lány. Már lemenőben volt a nap, mire Leia visszaért. Murtagh már épp indult volna érte, mikor a lány kilépett az erdőből, nyomában Isabellával.

Nem szóltak egymáshoz, mindkettő lefeküdt a sárkány mellé, és igyekezett úgy tenni, mintha aludna, de még hosszú órákig nem jött álom a szemükre.

Másnap Leia viszonylag kipihenten ébredt. Isabella nem volt ott, de ahogy körülnézett, látta, Tövis sincs itt. Murtagh nem messze ült tőle, és mikor látta, felébredt, ételt nyújtott felé.

- Köszönöm…- vette el a lány.

Miután végzett vele, újra a fiúhoz fordult.

- Isabel és Tövis…?

- Vadásznak.

- Aha…

Kis ideig bámultak maguk elé, majd Murtagh törte meg a csendet.

- Holnap reggel elindulhattok vissza Ellesmérába. Addigra biztos eltűnik innen az összes katona.

- És ti?

- Mi visszamegyünk a királyhoz…

- Nem.

- Nem tehetsz ellene…

- Azt mondtam, nem! – kiáltott fel a lány.

Ahogy Murtagh ránézett, tudta, komolyan gondolja. Odalépett elé, mire Leia felpattant, és kardot rántott.

- Ha vissza akarsz menni, előbb össze kell kaszabolnod, mert különben én el nem engedlek! – kiabálta harciasan.

- Leia…- próbált közelebb lépni hozzá a fiú, de a lány nem engedett.

- Nem akarlak bántani…- próbálkozott, mire a lány elejtette a kardot, és sírva fakadt.

- Nem akarsz?! Hiszen most is azt teszed! – sírta.

Murtagh odalépett hozzá, és átölelte.

- Nem tehetek mást…Nem mehetek máshova…

- De igen…Velem jöhetsz Ellesmérába…

- Nem…a tündék nem fogadnának el…sem Eragon…és a jelenlétem veszélyes lenne számotokra…

- De nem akarom, hogy szenvedj!

- Ez a sorsom…- szorította még jobban magához Murtagh a lányt.

- Csak örülök, hogy eddig veled voltam…Mert…Szeretlek…- suttogta.

Leia felnézett rá, és elmosolyodott.

- Én is szeretlek…- válaszolt, majd megcsókolták egymást.

Hosszan csókolóztak, észre sem véve, hogy eközben Tövis és Isabella már rég visszaértek, és mindketten őket figyelik.

Már csak összeölelkezve álltak, mikor egy harmadik sárkány szárnyainak zaját hallották meg, és leszállt melléjük Saphira, akiről leugrott Eragon és Arya.

Eragon csak egy pillantást vetett testvérére, majd Leia kisírt szemeire, végül pedig az egymás mellett gubbasztó Tövisre és Isabellára ahhoz, hogy eljusson odáig, semmit sem ért az egészből.

- Itt meg mi folyik?! – kiáltott fel.

Arya is furcsán nézte a párost.

Murtagh felsóhajtott. Eragonból sütött a düh felé.

- Ez egy hosszú történet…- válaszolt.

- Akkor elkezdhetnéd például azzal, hogy hogy kerülsz ide?!

Eragon kezdett kifutni a béketűrésből.

- Eragon, kérlek, hallgasd meg…- szólalt meg halkan Leia.

A fiú nehezen, de türtőztette magát, majd Aryával együtt leültek.

- Hallgatjuk. – szólalt meg a tünde.

Murtagh lassan beszélni kezdett. Elmondott mindent a fogságba kerüléséről, a kínzásról, az esküről, hogy hogyan szöktette meg először Leiát, hogy mikor találkoztak utána, és a mostani szökésről, közben figyelte, ahogy öccse arcán a mély gyűlölet lassan-lassan átadja a helyét a kétkedésnek.

- És honnan tudtál te Leia medáljáról, és honnan ismertétek egymást?  - kérdezte Eragon, mikor bátyja befejezte.

Most Leia vette át a szót, és ő mesélt az első találkozásukról, és minden közös emlékükről. Már javában elmúlt dél, mire mindketten befejezték. Eragon felállt. Arcán most nem látszott semmi érzelem.

- Tegyük fel, hogy hiszek neked. Most mihez kezdesz?

- Visszamegyek a királyhoz. Nem tehetek mást. – válaszolt Murtagh, nem törődve Leia kétségbeesetten tiltakozó arcával.

- Vissza a királyhoz? Hiszen azért, hogy megszöktetted Leiát, rettenetesen meg fog büntetni! – döbbent meg Eragon.

Erre a válaszra nem számított.

- Ezt kell tennünk.

- Igazat mond. Nem hazudott nekünk. Leia sem. – szólalt meg Saphira.

- Tudom.

- Hiszek neked. – szólalt meg végül Eragon.

Murtagh megkönnyebbülten sóhajtott, majd Leiához fordult.

- Ideje menned…

- De én nem…

- Menned kell. Tanulnod kell Ellesmérában…- szorította magához a lányt, majd elengedte.

- Szeretlek. Vigyázz magadra.

- Én is…

Lassan ellépett Leiától, akinek most nehezére esett visszatartani a könnyeit.

- Murtagh, Tövis!- szólalt meg Arya.

- Igen?

- Igen?

- Ne adjátok fel a reményt. Lehet, hogy megmenekültök Galbatorixtól. A csillagok óvjanak titeket. – búcsúzott a tünde.

Murtagh bólintott, majd felkapaszkodott Tövisre. Intett Leiának, Eragonnal sokáig nézték egymást, majd a fiú is búcsút intett, majd Tövis nekirugaszkodott, és hamarosan eltűntek a napsütésben.

Leia szipogva nézett utánuk, majd Aryához fordult.

- Tényleg van rá remény? – kérdezte.

- Igen. De még nem biztos. – válaszolt a tünde.

- Ideje indulnunk vissza. – szólalt meg Eragon.

Leia és Arya bólintott, Isabella is egyetértően morgott, majd Eragon Aryával felkapaszkodott Saphirára, Leia pedig Isabellára és elindultak.