17. fejezet
Dentria
Mikor Murtagh kinyitotta a szemét, homályosan látott. Először az egyszarvút pillantotta meg, amint Linával beszél. Nem tudta, mi történt. Jó nagyot eshettem. – gondolta magában. Megpróbált felülni, de valami ólomsúly lógott a nyakában. Odakapott. Egy fából faragott medál volt ilyen nehéz. Nagyot dobbant a szíve. Hisznek nekem. Feloldoztak az eskü alól. Majd’ kiugrott a bőréből örömében. Ezt nem hiszem el… - motyogta maga elé. Ekkor odalépett hozzá az egyszarvú és gondolatban megszólította.
- Épp időben érkeztem.
- Köszönöm. – mormolta az orra alatt a fiú.
- Nagyon szívesen. Én most megyek. Megkaptad a feloldozást, vigyázz magadra! – azzal elindult a sűrű erdő felé.
- Várj! Mi a neved? – kiáltotta gondolatban Murtagh.
- Dentria. A nevem, Dentria. – mondta hűvös nyugalommal az egyszarvú majd elvágtatott. Amint eltűnt, Lina szaladt a fiú felé. Átölelte. Murtagh csak ült, és a történteken gondolkozott. Nem tudta elhinni, hogy újra szabad.
- Úgy örülök, hogy nem esett bajod! Dentria elmesélt mindent. – mondta Lina, aki már majdnem sírt.
- Nem lett semmi bajom, kérlek ne sírj! – mondta a fiú és átkarolta a lányt, majd megcsókolta.
- Ne haragudj, de nagyon féltettelek. – mondta Lina és lesütötte a szemét.
- Miért haragudnék? – kérdezte csodálkozva a fiú. – Látszik, hogy mennyire szeretsz. – tette hozzá mosolyogva.
- Vissza kell mennünk Ellesmérába. Már velünk jöhettek! – mondta vidáman Lina. Már nem sírt. Murtagh úgy érezte, menten összeesik.
- Biztos, hogy ez jó ötlet? Mit szól majd Islanzadí, ha megtudja…
- Semmit. Ez az én életem és az én döntésem. És egyben, az én dolgom is, hogy tisztázzam. Most menjünk. – jelentette ki. A fiú tétovázott, majd követte a lányt. Összecsomagoltak és felültek a sárkányaikra. Tövis és Bola felszálltak a magasba és elindultak Ellesméra felé.
- Szabadok vagyunk! – mondta jókedvűen Tövis a lovasának.
- Igen. – mondta megkönnyebbülten a fiú. - Szerinted elfogadnak majd minket a tündék, mint barát?
- Ezt nem tudhatjuk. Meglátjuk.
- Igen, meglátjuk… - ismételte a fiú, majd az utazás hátralévő részében nem beszélgettek. |