3. fejezet

Miután Lina elbúcsúzott a családjától, elindult az erdő mélyébe, ahol Eragon és Saphira várt rá.

-         Készen állsz, ifjú Lovas? – kérdezte Eragon.

-         És te, Eragon? – kérdezett vissza zavart mosollyal Lina.

Saphira rosszallóan csóválta a fejét – Te jó ég! Ha ez így fog menni egész úton…

Lina már csak ilyen – igyekezett megnyugtatni Saphirát Bola – jó kiképzést kapott, és sokmindenben segíthet nektek. – De örül Eragonnak és neked, akárcsak én. – tette hozzá zavart mosollyal.

Saphira ezek után már nem volt olyan ellenszenves Linával és Bolával – tetszett neki, hogy felnéznek rá.

Csak nehogy elbízd magad! – mondta Eragon

Most miért baj, ha már nem vagyok velük undok!? Eddig az volt a bajod, hogy…

Te is tudod, hogy nem azért vagy ilyen, mert úgy szereted őket, hanem mert ők tisztelnek téged. De nem baj, nem akarok veszekedni veled. Csak az szeretném, ha nem használnád ki őket.

Saphira csak megvetően horkantott válasz helyett.

Így telt el a délelőtt.

Délutánra elérkeztek az erdő széléhez.

-         Itt megállunk és holnap megyünk tovább.

-         Rendben. – válaszolt Lina.

Eragon elment egy kicsit sétálni, míg Lina ott maradt a „táborban”. Szeretett volna tisztázni magában egy-két dolgot. Saphira is vele tartott, míg Bola Linával maradt.

Mit gondolsz róluk? – kezdte a beszélgetést Saphira

Hát…nem is tudom. Hiszen alig ismerem őket. Igazából azért akartam megállni, hogy több időm legyen beszélgetni Linával. - És te mit gondolsz Boláról? Őszintén!

Hát, még nekem is meg kell ismernem. Elismerem, elsőre féltékeny voltam rá, de tévedtem.

Eragon kuncogott. – Szerintem menjünk vissza, és derítsük ki, kikkel is fogunk együtt utazni.

Csendben haladtak visszafele, csak néhány ág recsegett a talpuk alatt. Ezalatt a táborban Lina és Bola is „megbeszélést” tartott.

Mikor mondod meg nekik az igazat? – mondta szemrehányóan Bola.

Még nem, hisz alig ismerjük őket!

Előbb-utóbb úgyis rájönnének! Ők nem az ellenségeink! Utálom, ha titkolóznom kell!

Én is, elhiheted. De még nem szeretném, ha tudnák az igazságot. Nem lenne bölcs dolog elmondani. Majd ha itt lesz az ideje.

Hah, de az mikor jön el?! – mindegy, hagyjuk. Nézd! Ott jönnek.

-Jó volt a séta? – kérdezte Lina, mikor Eragon leült mellé.

-Igen. De lenne egy kérésem. – Lina arcán rémület ült ki, de szerencsére Eragon nem vette észre. Így hát tovább folytatta. – Szerintem neked is tetszeni fog. Örülnék, ha többet beszélgetnénk… szeretnélek megismerni. – majd gyorsan hozzátette - Elvégre, nem minden nap találkozik az ember Lovassal, ezekben az időkben.

Lina magában sóhajtott, aztán sikerült válaszolnia a kérdésre: - Ez szerintem is jó ötlet.

Tehát a délután újabb beszélgetéssel folytatódott. Eragon elmesélte a történetét, hogy miként lett Lovas, Lina azonban nem volt túlságosan bőbeszédű, de Eragon nem tett semmiféle célzást arra, hogy ilyen keveset árult el magáról.

Ezalatt  Saphira és Bola és összebarátkozott, este már együtt mentek vadászni.