Sötétség volt, a föld csendbe borult…Ezt a csendet semmi sem törte meg…Vagy mégis?

Egy vékony alak haladt át a holdfénnyel beborított földeken. Utazóruhát viselt, bár ez már igen csak megkopott. Csomagként egy kis batyut szorongatott. Fáradtan sóhajtott fel, de tudta, még nem állhat meg…csak majd nappal, ha elérte azt a kisebb dombot, ami előtte magasodott.

Egy pillanatra sem állt meg, bár majd összeesett a fáradtságtól. Ahogy a nap felkelt, Leia végre bevonszolta magát a rejtett kis lyukba, amit a domb alján, bokrokkal körülvéve talált. Épp hogy bemászott, rögtön elaludt a fáradságtól.

Már magasan járt a nap, mire felébredt. Mikor körülnézett, jött rá arra, hogy ez nem csak egy kis lyuk, mint gondolta, hanem egy egész nagy barlang. Még üldögélt egy kicsit, a történteken gondolkodva.

- Az a kő, amit a király katonái olyan sokat kerestek, végig nálunk volt…Ami azt jelenti, hogy ha elkapták anyát, ami szinte biztos, akkor ő már halott…

Erre a gondolatra egy könnycsepp csurgott le az arcán. Kezét a batyura tette, ami azonban hirtelen megremegett.

Csak azért nem sikoltott fel, mert félt, hogy valaki a közelben van, és megláthatja. Óvatosan kibugyolálta a ládikát, amely már folyamatosan rázkódott, de fel nem nyitotta. Nem is kellett. A láda fedele egy lökéssel kinyílt, amit mintha bentről lökték volna. A lökéstől a ládika felborult, és kipattogott belőle a kő…Ami a második pattanásnál darabokra esett, és kibucskázott belőle egy kis sárkány.

Leia csak nézte a kis lényt, ami lassan lenyalta magáról a hártyát, majd mikor a meneteléssel próbálkozott, hátraesett a hátsójára. A lány érdeklődve, ugyanakkor kissé félénken nézte a kis állatot, ami lassan, de kitartóan feléje közeledett, míg ő ugyanúgy hátrált.

Azonban hirtelen megbotlott, és hátraesett, a kis lény pedig mellé ért, de nem bántotta, csak állt mellette. Leia remegő kezét lassan a sárkány fölé emelte, majd óvatosan megérintette. Kezében mintha égő tűz robbant volna, futott végig rajta az energia. Kis ideig nem volt magánál, majd mikor már teljesen magához tért, vette észre a tenyerén lévő ovális jelet. A sárkány hozzádörgölődzött, de ez már nem fájt.

- Hát, már tudom, miért kereste a király a követ…- motyogta, miközben a sárkányra nézett.

Innentől még nehezebb volt az utazás, hiszen csak éjszaka mehettek, és Leiának az első napokban még húst is kellett szereznie a sárkánynak, de később ez megfordult. Ugyanis, amint a sárkány megtanult repülni, ő szerezte a húst, ráadásul mindig hozott valamennyit a lánynak is, amit Leia felettébb hálásan fogadott.

Nappal pedig, amikor barlangokban, erdőkben húzódtak meg, Leia a sárkánnyal beszélgetett, mesélt neki mindent, amit tudott. Felfedezte, hogy az elméjük alapján is tudnak kommunikálni, igaz, kissé nehézkesen, mivel a sárkány nem tudott beszélni, de mivel a lány sosem hallott arról, hogy tudna, nem izgatta a dolog.

Telt az idő, és ők kitartóan vándoroltak Surda felé, bár azt, hogy a sivatagon hogy fognak átkelni, még nem tudta Leia, de úgy döntött, ezzel majd ráér akkor foglakozni…

Már lassan megszokta a sárkányt, és el sem tudta volna képzelni az utazást nélküle. Magányos lett volna…

Este külön mentek, ő a földön, a sárkány a levegőben, nappal pedig együtt rejtőzködtek. Így telt el nap, nap után.

Éppen kimenni készülődött a barlangból, de most nappal, mivel élelem kellett neki, és a közelben volt egy falu.

- Muszáj…Nem tart sokáig, várj meg itt…- motyogta a sárkánynak.

Bár érezte a helytelenítését, elindult épp aktuális rejtekhelyük kijárata felé.

- Ne menj ki.

Döbbenten fordult körbe, de csak a sárkányt látta. Az mélyen a szemébe nézett kék szemeivel, melyek hajszálpontosan olyanok voltak, mint a lány kék szemei.

- Leia. Ne menj ki.

Végre rájött, hogy a sárkány szólalt meg. A döbbenet helyét azonban egy kérdés vette át.

- Miért?

- Veszélyes. Gonosz emberek szagát érzem…katonákét…Ne menj ki.

- …Rendben…

Sóhajtott, majd visszaült, miközben a sárkányt nézte…Hangja alapján úgy gondolta, nőstény. Érezte, illene nevet adnia neki…De semmi sem jutott az eszébe, amit elég jónak talált volna neki…

Valahogy csak most tudatosult benne, hogy ez a lény sokkal-sokkal több, mint egy egyszerű állat…Bár lehet, hogy mindig is tudta, csak most fogta fel igazán, miután a sárkány megszólalt.

Gondolataiban alakot öltött egy név…Kíváncsi volt, mit fog szólni a sárkány…

- Eszembe jutott egy név…

Kicsit hallgatott, majd újra megszólalt.

- Isabella vagy?

- Igen…De te hívhatsz Isanak vagy Isabelnek is…

Leia elmosolyodott, Isabella pedig zümmögni kezdett.